Az Arany Hajnaltól a Magyar Hajnalig

2013 szeptember 6. | Szerző: |

Melyek a főbb hasonlóságok és különbségek a görög, illetve a magyar szélsőjobb között? Mai vendégszerzőnk, FÉLIX ANIKÓ a Magyar Hajnal elnevezésű párt megalapítása kapcsán ír erről az alábbi elemzésben.

A közelmúltban ismét gárdistákat avattak Magyarországon, majd a rákövetkező napon a Hősök Terén tartották a Magyar Gárda „születésnapi” megemlékezését, ahol több kisebb radikális szervezet képviseltette magát, a Jobbik azonban nem. Úgy tűnik, hogy a parlamenti párttól még inkább „jobbra lévő” szervezetek egyre inkább szembefordulnak a Jobbikkal, önálló csoportosulásokat alkotva. Az egyik legújabb ilyen kísérlet a Jobbikból kivált, később ki is zárt Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő által alapított Magyar Hajnal elnevezésű szerveződés, amely a jövőben a párttá alakulást sem tartja kizártnak. A névválasztás korántsem a véletlen műve, az elnevezés a görög Arany Hajnalra, a 2012-ben a görög parlamentbe is bejutott radikális pártra utal.

A görög és a magyar szélsőjobb hasonlóságai azonban nem elsősorban ebben, hanem inkább makroszinten jelentkeznek. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy mindkét társadalomban kimutatható a radikális jobboldali eszmékre való erős fogékonyság. Már az 1980-as években mindkét ország „kiemelkedett” a régiós és az európai átlagból mind az idegenellenes mind az antiszemita attitűdök tekintetében. Ekkor az Eurobarometer felmérése szerint Görögországban az emberek 45 százaléka gondolta úgy, hogy a kisebbségek túl sok joggal rendelkeznek, vagy azokat csökkenteni kellene, és ez a vizsgált országok közül a legmagasabb aránynak volt tekinthető a kérdésben.1 Az idegenellenesség mindkét esetben a 2000-es évektől kezdve indult újabb erősödésnek. Görögországban ekkortól egy addig nem látott mértékű bevándorlási hullám vette kezdetét, ami együtt járt a bevándorlók kriminalizálásával mind a média, mind a politika szereplői részéről. A 2000-es években a makroszintű attitűdvizsgálatok igazolták a radikalizálódást: több reprezentatív országos vizsgálat szerint is Görögország volt a legintoleránsabb ország az idegenekkel szemben.

Arany Hajnal(Arany Hajnal aktivisták, a kép forrása: The Commentator)

A magyar példa hasonlóképpen alakult, erről is számos kutatás készült. A Political Capital DEREX indexe alapján mind az „Előítéletek és jóléti sovinizmus”, mind a „Rendszerellenes attitűdök”, mind pedig a „Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus” skálán a görög és a magyar társadalom átlagos pontszáma az évtized második felére még tovább emelkedett. Persze egyik esetben sem redukálható a szélsőjobb előretörésének oka a xenofób, rasszista indulatok feltüzelésére: emellett a gazdasági, a politikai és az általános bizalmi válság mindkét országban a rendszer- és elitellenes, valamint EU-szkeptikus attitűdök megerősödéséhez vezetett.

Mindehhez járult hozzá a kínálati oldalon a radikális pártok belső megújulása, amely a későbbiekben lehetővé tette parlamenti pártként való működésüket. Az Arany Hajnal hasonlóan a Jobbikhoz és a most megalakult Magyar Hajnalhoz, először mozgalomként jött létre az 1980-as években. Ekkor csupán pár száz férfi tagból álló militarista szervezetként volt definiálható, amely a híradásokba különböző terrorista akcióival került be. Később mégis párttá alakult és a többi szélsőséges mozgalommal szövetkezve elindult a választásokon, de egészen 2010-ig csak a szavazatok töredékét tudta megszerezni. Az Arany Hajnal ideológiája eleinte talán még nyíltabban, ma már – legalábbis a retorika szintjén – kissé burkoltabb formában a neonáci eszmék köré épül. A pártot nyílt biológiai alapú rasszizmusa és szélsőségesen erőszakos megnyilvánulásai miatt jelenleg az európai palettán a legszélsőségesebb radikális jobboldali pártnak tekinthetjük.

Feltehetően ezt így látja a Magyar Hajnalt alapító Lenhardt Balázs is, aki szerint a Jobbik már nem tudja képviselni a nemzeti radikalizmus eszméjét, amelynek lényege „a Rendszer” elleni „harc”, amelyben össze kell fogni más nemzetekkel is, különösen az egyre erősödő görög Arany Hajnallal. „Ahogyan a görög Arany Hajnal gyors erősödése reményt ébreszt minden magyar hazafi szívében, így várják az elnyomott népek bátor szabadságharcosai, hogy a sötétség és terror korszakában máshol is apró őrlángok lobbanjanak fel!” – fogalmaz Lenhardt a nemzeti radikalizmusról szóló írásában. A Magyar Hajnal ideológiája sok tekintetben valóban a görög „mintát” követi. Az újonnan alapult szervezet ideológiai „pamfletjében” az alapító beszél úgynevezett „megosztó témák felvállalásáról”, mind például a cigánysággal és zsidósággal kapcsolatos „problémák”. Hasonlóan az Arany Hajnalhoz (és egyébként a Jobbikhoz) minden baj igazi geneziseként a zsidóságot jelöli meg, amely szerinte a többi kisebbség számára elfogadhatatlan tulajdonságaiért is felelős. A görög esetben annyi a különbség, hogy ott nem a cigányok, hanem a bevándorlók állnak a „bűnbaklista” második fokán.

A Magyar Hajnal szervezeti felépítésében Lenhardt a Gárda felélesztését tűzi ki célul, amit állítása szerint a Jobbik magára hagyott. Valóban elmondható: míg az Arany Hajnal esetében a mozgalmi jelleg, az utcai „harcok” és erőszak a kezdettől fogva egyesült a párttal, és ezt a parlamentbe való bejutás sem törte meg, addig a Jobbik és a Gárda esetében a mozgalom és a párt idővel kettévált, a radikális tábor mára ismét felaprózódni látszik. A „civil” kezdeményezések felkarolása szintén fontos pontot képez az újonnan megalakult szervezet célkitűzései között. Terve például a devizahitelesek kérdésével foglalkozó szervezetek összefogása, valamint a földkérdéssel kapcsolatos kérdések „kézbevétele”. Ez a szemlélet szintén a „görög mintát” idézi, ahol – ahogy arról már egy korábbi bejegyzésben szó volt – számos „civil” kezdeményezésnek minősíthető akciót találhatunk, a csak görögöknek szóló étel- és vérosztástól, az alternatív történelemórák tartásáig.

Lenhardt Balázs(Lenhardt Balázs, a kép forrása: Hetek)

Az Arany Hajnal 2010-ben jelent meg, mint releváns politikai tényező, először a helyhatósági választásokon jutatta be elnökét, Nicholaos Michalolaikost az athéni konzulátusba, elnyerve a szavazatok 5,29%-át. 2012-ben a májusban tartott választásokon 6,97%-ot, júniusban a megismételt választásokon 6,92%-ot ért el. A felmérések szerint jelenleg a harmadik legnagyobb támogatottságú párt, a kormányzó Új Demokrácia és a baloldali ellenzéki Syriza mögött, támogatottságát körülbelül 8 és 13% köré teszik és az elemzők további növekedést sem tartanak kizártnak. Januárban három különböző felmérés 8,4 és 10,5% közé tette a támogatottságát, egy júniusi felmérés szerint 13,4%-on áll a párt népszerűsége.

A szélsőjobboldali párt Görögországban tehát továbbra is növekedő pályán van, ugyanez a Jobbikról, részben épp a belső konfliktusok és sorozatos kiválások miatt nem mondható el. A Magyar Hajnal létrehozása a magyar szélsőjobboldal egészén tekintve feltehetőleg nem valaminek a kezdete, hanem a belső problémák folytatódása. A Jobbik csak akkor tud majd jól szerepelni a 2014-es választásokon, ha ezeknek a folyamatokat képes lesz véget vetni.

 


1 Dimitras, P. (1992): „Greece: The Virtual Absence of an Extreme Right”. In P. Hainsworth (eds.): The Extreme Right in Europe and the USA. London, Pinter.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Political Radical



A Political Capital szakértőinek és vendégszerzőinek tematikus blogja a társadalmi, politikai szélsőségekről
és az összeesküvés-elméletekről.



PARTNEREK

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a Hír24 oldalra!