Bulgária: a politikaellenes populizmus negyedik hulláma

2013 február 28. | Szerző: Political Radical

A bolgár kormány a múlt héten nyújtotta be lemondását az erőszakossá váló tüntetések miatt. Ez sem vetett azonban véget az egyre nagyobb szegénység által táplált tömeges elégedetlenségnek, amely már a teljes politikai elit ellen irányul. Májusban előrehozott választás lesz. A szélsőjobbnak a rossz közhangulat ellenére sincsenek túl jó kilátásai, ettől függetlenül azonban az eddigi politikai rendszer egésze meginoghat.

Bulgáriában 1989 és 2001 között a két párt váltogatta egymást a hatalomban, a szocialisták (BSP) és jobboldali UDF. 2001 óta viszont minden választás alkalmával új populista pártok jelentek meg a bolgár politika színterén.

Az első populista hullám Simeon Szakszkoburggotszki, az egykori bolgár cár 2001-es visszatéréséhez volt köthető. Az általa vezetett párt egyfajta puha politikaellenes populizmust képviselt: a jobb- és baloldalon úgymond átívelő, „nem politikai” koalíciót, „nemzeti egységet” kívánt létrehozni. Először, a török kisebbségi párttal (DPS) együttműködve kormányzott, de a rákövetkező választási ciklusban a két pártnak nem sikerült elegendő szavazatot begyűjtenie, ezért 2005-ben a kormányon maradás érdekében már a szocialistákkal léptek koalícióra.

A második, radikálisabb populista hullám a szélsőjobboldali Ataka megjelenésével indult el. A párt az EU-párti Simeonnal, és a töredezett jobboldallal szemben határozta meg önmagát. Az Atakának sikerült egy sokak számára meggyőző, és egyben kellően provokatív, rendszerellenes hangnemet kialakítania. Volen Sziderov pártelnök Szimeon tökéletes ellentéte volt: a nép egyszerű gyermekeként pozicionálta magát, antielitista hangot ütött meg, első parlamenti napján például élő közvetítésben disznónak nevezte a képviselőket.

2009-re ráadásul a kormánykoalíció súlyos korrupciós botrányokba keveredett, ezért a szavazók meg akarták „büntetni” a baloldalt. A két jobboldali párt, az Ataka és a populizmus harmadik hullámát elhozó Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért GERB ennek köszönhetően győzelmet aratott a választásokon.

A GERB-nek az Ataka külső támogatásával lett többsége a parlamentben, miközben kinevezésekkel a radikálisok egyes képviselőit is magukhoz csábítottak, és sok mindent átvettek a szélsőjobboldali párt stílusából, retorikájából. Ennek következménye az lett, hogy a radikális eszmék akadály nélkül terjedhettek a bolgár társadalomban, ugyanakkor az Ataka lassan intézményesült, és már nem volt képes bombasztikus rendszerellenes retorikával fellépni, mivel önmaga is mélyen belebonyolódott a kormányzati politikába, így lassan forgácsolódni kezdett. Mára a párt népszerűsége a parlamenti küszöböt jelentő 4 százalék alá került, és az újonnan megjelenő szélsőjobboldali kezdeményezések sem tudnak jelentős támogatottságot felmutatni.

Maga társadalmi helyzet azonban rendkívül feszült, óriási mértékű a politikai szereplőkkel és az intézményrendszerrel szembeni általános bizalmatlanság. Mindez ráadásul egybefonódik a gazdasági válság hatásaival is, amit az is mutat, hogy a tömegtüntetések elsősorban a lakosságra nehezedő elviselhetetlen terhek csökkentésére irányulnak. A politikai követelések (pl. képviselők visszahívhatósága, pártok visszaszorítása) egyenesen a képviseleti rendszert kérdőjelezik meg. Minden jel arra mutat tehát, hogy az előrehozott választás kampánya a politikaellenes populizmus negyedik hullámát hozhatja el Bulgáriában.

Lejtőn a Jobbik támogatottsága

2013 február 11. | Szerző: Political Radical

Nem túl kedvező helyzetben vág neki a Jobbik a választások előtti utolsó esztendőnek. A közvélemény-kutatások átlagát tekintve ugyanis hónapok óta csökken a párt támogatottsága, és ez a trend a januári felmérések szerint is folytatódott. Ugyanakkor a Jobbik körüli botrányok korántsem okoztak olyan nagy népszerűségvesztést, mint arra sokan számítottak.

A Jobbik támogatottságát illetően a négy nagy közvélemény-kutató intézet havi mérései között a tavalyi év elején és végén nagyobb eltérések mutatkoztak, míg 2012 középső időszakában közel egyforma adatokat publikáltak. A párt esetében rendszerint a Medián méri a legnagyobb, az Ipsos pedig a legkisebb támogatottságot, míg a Századvég és a Tárki hasonló eredményeket közöl. A négy intézet adatainak átlaga az első 7 hónap folyamán folyamatosan a 10-11 százalékos sávban stabilizálódott. Augusztustól kezdődően először mindegyik intézet a Jobbik népszerűségének 1-3 százalékpontos visszaesését mérte, az év utolsó hónapjaiban azonban eltérő eredményeket közöltek a kutatók: míg a Századvég és a Tárki a támogatottság stabilizálódását regisztrálta (a 9 százalékos szinten), addig a Medián erősödést (novemberben 11 százalékot), a Szonda-Ipsos viszont további gyengülést mért (decemberben az éves minimumot, 6 százalékot).

2012 folyamán tehát a pártot érintő külső és belső viták csak kis mértékben csökkentették a párt szimpatizánsainak számát (átlagosan 10-ről 9 százalékra). Ugyanakkor az intézetek viszonylag tág intervallumban (6-11 százalék között november és december folyamán) mérték a szélsőjobboldali erő támogatottságát, ami egyrészt a Jobbik szavazóinak elbizonytalanodására utal, másrészt megnehezíti a párt tényleges bázisának becslését.

Januárban folytatódott a Jobbik szavazóinak lassú elbizonytalanodása és lemorzsolódása. Az összes választókorú körében már csupán 6-9 százalékot mérnek esetükben. Ez nyugtalanságot kelt a pártvezetésben és egyre radikálisabb rendpárti, főként cigányellenes akciókra és kezdeményezésekre készteti őket.

A Jobbik a közelmúltban indított kampányaival és népszavazási kezdeményezésével hosszú távú trendet igyekszik megfordítani, nincs azonban könnyű helyzetben, a további növekedési lehetőségei pedig kérdésesek. Nem pusztán a párt körüli botrányos ügyek és a túlságosan erős jobbszélre húzódás miatt, hanem azért is, mert a Fidesz továbbra is igyekszik lefoglalni a tőle jobbra lévő párt témáit (pl. Bayer-ügy), és így versenybe száll azért a választói csoportért, amely a Jobbik és a kormánypárt között hezitálhat. Önmagában ezzel a Fidesz valószínűleg nem lesz képes meggyengíteni a Jobbikot, de a növekedési lehetőségeit megakaszthatja – igaz annak árán, hogy a szélsőséges társadalmi nézetek és eszmék így még tovább erősödhetnek.