Ki tehet Toroczkai ásotthalmi győzelméről?

2013 december 18. | Szerző: politicalradical |

Gyöngyöspata, Tiszavasvári, Kosd, Monorierdő, Tuzsér, Békésszentandrás, Hegyháthodász, Hencida, Kemenessömjén és Martonfa után Ásotthalom is Jobbik-támogatású polgármesterrel büszkélkedhet, miután Toroczkai László, a párt Csongrád megyei képviselője, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke nyerte a vasárnap megtartott választást. Az ügy pikantériája, hogy sajtóértesülések szerint Toroczkait támogatták a helyi „baloldaliak”, legalábbis a Demokratikus Koalíció egy – hamarosan kizárandó – helyi tagja így nyilatkozott korábban a Magyar Narancsnak, majd az Egyenes beszédnek. Ezek után nem csoda, hogy a választást követően rögtön előkerült a hazai közbeszéd szélsőjobboldallal kapcsolatos szokásos és tökéletesen félrevezető kérdésfeltevése, a radikálisok előretörésért viselt politikai felelősség firtatása. A konkrét esetben ez így hangzik: a baloldal tehet-e arról, hogy Toroczkai László választották Ásotthalom polgármesterévé?

Ennek a túlzottan leegyszerűsítő kérdésfeltevésnek – ahogyan azt már évekkel ezelőtt megírtuk – több  káros következménye is van a szélsőjobboldalról való közgondolkodást illetően. Az első, hogy a régóta meglehetősen önjáró szélsőjobboldal nem látszik önállónak, mivel a baloldal a jobboldalhoz, a jobboldal pedig a baloldalhoz köti a szélsőségeseket. A második, hogy több ponton is gátolja a szélsőjobboldali politika tartalmának, helyi működésének feltárását, mivel ebben a kontextusban csak az válik érdekessé, hogy ki hogyan viszonyul a szélsőjobbhoz (ami persze nem elhanyagolható szempont, de korántsem elegendő). A harmadik következmény pedig az, hogy a szélsőjobboldallal szemben alkalmazott politikai érvelés egyik oldalon sem nevezhető működőképesnek, mivel ténylegesen nem a szélsőjobboldalra vonatkozik, hanem elsődlegesen a bal- és a jobboldal egymással szemben kialakított politikai stratégiájának felel meg. Ezeknek a téves politikai stratégiáknak pedig nyertese a szélsőjobboldal, hiszen többek között erre hivatkozva mondhatja Toroczkai: „Ásotthalmon az embereket nem érdekli az országos pártpolitika, a pártok acsarkodása”.

(kép forrása: Fülöp Máté, hvg.hu)

Ha az Ásotthalmon történtekért van felelőssége a nagyobb politikai erőknek, akkor az az, hogy még mindig ott tartanak, hogy a szélsőségesek minden egyes pozíciószerzéséért kizárólag egymást hibáztatják, miközben magára a szélsőjobboldalra nem fordítanak kellő figyelmet. Pedig észre kellett  venni Toroczkai gazdasági terjeszkedését és jól működő kormány- és politikaellenes populizmusát a településen. Észre kellett volna venni, hogy a Jobbik nemcsak az ország északkeleti megyéiben és nem pusztán a szegényebb, romák által sűrűn lakott településeken képes egy-egy jó választási szereplésre.

Végső soron, hogy mennyire nincs értelme a tényleges okok feltárást elfedő felelősségkeresésének (vö. „acsarkodás”), azt jól mutatja maga a választási eredmény is. Ásotthalmon ugyanis 1264-en mentek el szavazni (ami alig kisebb részvétel, mint 2010-ben) és ebből 904-en szavaztak Toroczkai Lászlóra. Nem nagy merészség tehát kijelenteni, hogy a győzelem a néhány helyi DK-ba átlépett volt szocialista nélkül is megszületett volna. De ez már nem nagyon foglalkoztat senkit, még magát az ügyben megtámadott DK-t sem, hiszen annak szóvivője mindennek kapcsán arra a végső következtetésre jutott, hogy az MSZP-DK-Együtt-PM triónak „le kell ülni tárgyalni a teljes és országos szintű összefogás érdekében”. Pedig, ha valamilyen országos szinten is értelmezhető tanulságot keresünk, akkor Ásotthalom példája inkább azt mutatja, hogy amíg a baloldal „az összefogás” üres lózungjának ismételgetésén túl nem képes határozott érzelmi és ideológiai kötődést is teremető politikai teljesítményre (beleértve a radikálisokkal szembeni politizálást) , addig a Fidesznek jobban kell tartania a szélsőjobbtól, mint a baloldaltól.