Az Arany Hajnaltól a Magyar Hajnalig

2013 szeptember 6. | Szerző: politicalradical

Melyek a főbb hasonlóságok és különbségek a görög, illetve a magyar szélsőjobb között? Mai vendégszerzőnk, FÉLIX ANIKÓ a Magyar Hajnal elnevezésű párt megalapítása kapcsán ír erről az alábbi elemzésben.

A közelmúltban ismét gárdistákat avattak Magyarországon, majd a rákövetkező napon a Hősök Terén tartották a Magyar Gárda „születésnapi” megemlékezését, ahol több kisebb radikális szervezet képviseltette magát, a Jobbik azonban nem. Úgy tűnik, hogy a parlamenti párttól még inkább „jobbra lévő” szervezetek egyre inkább szembefordulnak a Jobbikkal, önálló csoportosulásokat alkotva. Az egyik legújabb ilyen kísérlet a Jobbikból kivált, később ki is zárt Lenhardt Balázs országgyűlési képviselő által alapított Magyar Hajnal elnevezésű szerveződés, amely a jövőben a párttá alakulást sem tartja kizártnak. A névválasztás korántsem a véletlen műve, az elnevezés a görög Arany Hajnalra, a 2012-ben a görög parlamentbe is bejutott radikális pártra utal.

A görög és a magyar szélsőjobb hasonlóságai azonban nem elsősorban ebben, hanem inkább makroszinten jelentkeznek. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy mindkét társadalomban kimutatható a radikális jobboldali eszmékre való erős fogékonyság. Már az 1980-as években mindkét ország „kiemelkedett” a régiós és az európai átlagból mind az idegenellenes mind az antiszemita attitűdök tekintetében. Ekkor az Eurobarometer felmérése szerint Görögországban az emberek 45 százaléka gondolta úgy, hogy a kisebbségek túl sok joggal rendelkeznek, vagy azokat csökkenteni kellene, és ez a vizsgált országok közül a legmagasabb aránynak volt tekinthető a kérdésben.¹ Az idegenellenesség mindkét esetben a 2000-es évektől kezdve indult újabb erősödésnek. Görögországban ekkortól egy addig nem látott mértékű bevándorlási hullám vette kezdetét, ami együtt járt a bevándorlók kriminalizálásával mind a média, mind a politika szereplői részéről. A 2000-es években a makroszintű attitűdvizsgálatok igazolták a radikalizálódást: több reprezentatív országos vizsgálat szerint is Görögország volt a legintoleránsabb ország az idegenekkel szemben.

(Arany Hajnal aktivisták, a kép forrása: The Commentator)

A magyar példa hasonlóképpen alakult, erről is számos kutatás készült. A Political Capital DEREX indexe alapján mind az „Előítéletek és jóléti sovinizmus”, mind a „Rendszerellenes attitűdök”, mind pedig a „Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus” skálán a görög és a magyar társadalom átlagos pontszáma az évtized második felére még tovább emelkedett. Persze egyik esetben sem redukálható a szélsőjobb előretörésének oka a xenofób, rasszista indulatok feltüzelésére: emellett a gazdasági, a politikai és az általános bizalmi válság mindkét országban a rendszer- és elitellenes, valamint EU-szkeptikus attitűdök megerősödéséhez vezetett.

Mindehhez járult hozzá a kínálati oldalon a radikális pártok belső megújulása, amely a későbbiekben lehetővé tette parlamenti pártként való működésüket. Az Arany Hajnal hasonlóan a Jobbikhoz és a most megalakult Magyar Hajnalhoz, először mozgalomként jött létre az 1980-as években. Ekkor csupán pár száz férfi tagból álló militarista szervezetként volt definiálható, amely a híradásokba különböző terrorista akcióival került be. Később mégis párttá alakult és a többi szélsőséges mozgalommal szövetkezve elindult a választásokon, de egészen 2010-ig csak a szavazatok töredékét tudta megszerezni. Az Arany Hajnal ideológiája eleinte talán még nyíltabban, ma már – legalábbis a retorika szintjén – kissé burkoltabb formában a neonáci eszmék köré épül. A pártot nyílt biológiai alapú rasszizmusa és szélsőségesen erőszakos megnyilvánulásai miatt jelenleg az európai palettán a legszélsőségesebb radikális jobboldali pártnak tekinthetjük.

Feltehetően ezt így látja a Magyar Hajnalt alapító Lenhardt Balázs is, aki szerint a Jobbik már nem tudja képviselni a nemzeti radikalizmus eszméjét, amelynek lényege „a Rendszer” elleni „harc”, amelyben össze kell fogni más nemzetekkel is, különösen az egyre erősödő görög Arany Hajnallal. „Ahogyan a görög Arany Hajnal gyors erősödése reményt ébreszt minden magyar hazafi szívében, így várják az elnyomott népek bátor szabadságharcosai, hogy a sötétség és terror korszakában máshol is apró őrlángok lobbanjanak fel!” – fogalmaz Lenhardt a nemzeti radikalizmusról szóló írásában. A Magyar Hajnal ideológiája sok tekintetben valóban a görög „mintát” követi. Az újonnan alapult szervezet ideológiai „pamfletjében” az alapító beszél úgynevezett „megosztó témák felvállalásáról”, mind például a cigánysággal és zsidósággal kapcsolatos „problémák”. Hasonlóan az Arany Hajnalhoz (és egyébként a Jobbikhoz) minden baj igazi geneziseként a zsidóságot jelöli meg, amely szerinte a többi kisebbség számára elfogadhatatlan tulajdonságaiért is felelős. A görög esetben annyi a különbség, hogy ott nem a cigányok, hanem a bevándorlók állnak a „bűnbaklista” második fokán.

A Magyar Hajnal szervezeti felépítésében Lenhardt a Gárda felélesztését tűzi ki célul, amit állítása szerint a Jobbik magára hagyott. Valóban elmondható: míg az Arany Hajnal esetében a mozgalmi jelleg, az utcai „harcok” és erőszak a kezdettől fogva egyesült a párttal, és ezt a parlamentbe való bejutás sem törte meg, addig a Jobbik és a Gárda esetében a mozgalom és a párt idővel kettévált, a radikális tábor mára ismét felaprózódni látszik. A „civil” kezdeményezések felkarolása szintén fontos pontot képez az újonnan megalakult szervezet célkitűzései között. Terve például a devizahitelesek kérdésével foglalkozó szervezetek összefogása, valamint a földkérdéssel kapcsolatos kérdések „kézbevétele”. Ez a szemlélet szintén a „görög mintát” idézi, ahol – ahogy arról már egy korábbi bejegyzésben szó volt – számos „civil” kezdeményezésnek minősíthető akciót találhatunk, a csak görögöknek szóló étel- és vérosztástól, az alternatív történelemórák tartásáig.

(Lenhardt Balázs, a kép forrása: Hetek)

Az Arany Hajnal 2010-ben jelent meg, mint releváns politikai tényező, először a helyhatósági választásokon jutatta be elnökét, Nicholaos Michalolaikost az athéni konzulátusba, elnyerve a szavazatok 5,29%-át. 2012-ben a májusban tartott választásokon 6,97%-ot, júniusban a megismételt választásokon 6,92%-ot ért el. A felmérések szerint jelenleg a harmadik legnagyobb támogatottságú párt, a kormányzó Új Demokrácia és a baloldali ellenzéki Syriza mögött, támogatottságát körülbelül 8 és 13% köré teszik és az elemzők további növekedést sem tartanak kizártnak. Januárban három különböző felmérés 8,4 és 10,5% közé tette a támogatottságát, egy júniusi felmérés szerint 13,4%-on áll a párt népszerűsége.

A szélsőjobboldali párt Görögországban tehát továbbra is növekedő pályán van, ugyanez a Jobbikról, részben épp a belső konfliktusok és sorozatos kiválások miatt nem mondható el. A Magyar Hajnal létrehozása a magyar szélsőjobboldal egészén tekintve feltehetőleg nem valaminek a kezdete, hanem a belső problémák folytatódása. A Jobbik csak akkor tud majd jól szerepelni a 2014-es választásokon, ha ezeknek a folyamatokat képes lesz véget vetni.

Hajnali részegség – Az Arany Hajnal és a fiatal támogatói

2013 január 11. | Szerző: Political Radical

Miért támogatja görög fiatalok jelentős része a szélsőjobboldali Arany Hajnalt? Milyen lehetőségeket láthatnak benne? Vagy a kínálati oldalról nézve: mit ígérhet az Arany Hajnal a számukra? A következőkben ezekre a kérdésekre keresi a választ vendégszerzőnk, Félix Anikó, PhD-hallgató.

Görögországban a legutóbbi választásokon a szélsőjobboldali Arany Hajnal (Chryssi Aygi) a szavazatok 6,7%-át nyerte el, maga mögé utasítva ezzel a Demokratikus Baloldalt és a Kommunista Pártot. A szélsőséges eszméket valló párt támogatottsága a férfiak körében 10%, a nők között pedig 4%-os a teljes lakosságot tekintve, ami a legnagyobb nemek szerinti különbség a görög pártok között. Ami talán még ennél is érdekesebb, az a támogatottság vizsgálata a különböző korcsoportok szerint. Az Arany Hajnalról elmondható, hogy a 18-24 éves, és a 25-34 éves korcsoportokban egyaránt a második legnépszerűbb párt, az idősebb korosztályok esetében viszont csak a negyedik vagy ötödik helyen áll a népszerűségi listán. Aggasztó továbbá az is, hogy a szavazati joggal még nem rendelkező fiatalok között is egyre növekszik a népszerűsége. Több iskolában is a pártot támogató diákok csoportokba szerveződnek, nyíltan politizálnak, és sokszor agresszívan nyilvánulnak meg társaik és tanáraik felé.

Kereslet

Amikor megkérdezték a szavazókat arról, hogy mi okból tették le az Arany Hajnal mellett a voksukat, a legtöbben azt válaszolták, hogy a felháborodás, kiábrándultság érzése vezérelte őket. Sokan azzal indokolták szavazatukat, hogy így kívántak nyomást gyakorolni a most hatalmon lévő politikusokra a változtatások érdekében.

A reményvesztettség valóban nem ok nélküli: a görög fiatalok körében több mint 50%-os jelenleg a munkanélküliség. Ez az Eurostat legutóbbi felmérése alapján a legmagasabb arány az Európai Unión belül a fiatalok körében. A fiatal munkanélküliek jelentős része tehát a szélsőséges párt felé kilátástalan helyzete következtében fordul.

Az Arany Hajnalra szavazók sokszor a “bevándorlókérdést”, mint megoldatlan problémát jelölték meg döntésük indoklásaképpen. Ennél sokkal kevesebb szavazó, mindösszesen 13-14% mondta azt, hogy a párt politikai programja miatt adta rájuk a szavazatát. Ugyanennyien indokolták döntésüket azzal, hogy a párt nacionalista szellemisége volt leginkább vonzó. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a szavazók többnyire az aktuális politikai elit ellenében, a kormányzó pártok és politikusok elleni protest-szavazatként tették le a voksukat az Arany Hajnal mellett, valamint az illegális bevándorlók problémájából adódó konfliktus „hatékony” megoldását várták a feltörekvő párttól. Jóval kisebb azoknak az aránya, akik szavazatuk indoklásánál a nyíltan rasszista, gyűlöletkeltő retorikát és programot jelölték volna meg. Következik ebből a kérdés, hogy a fiatalok körében vajon az ideológia másodlagos szerepe a pártválasztásban a tájékozatlanságból fakad-e? Összefügghet-e mindez fiatalabb életkorukkal, netán a tájékozatlanság az alacsonyabb iskolai végzettség következménye?

Az Arany Hajnal szavazói iskolai végzettségük szempontjából nem egységesek. A párt támogatóinak körülbelül fele magas iskolai végzettséggel rendelkezik, több mint 30%-a végzett középiskolát és kevesebb mint 20%, akinek csak általános iskolai végzettsége van. Elmondható tehát, hogy a görög szélsőjobb esetében sem állja meg a helyét az a feltevés, hogy csupán az alacsony végzettségű emberek „menekülnek” a szélsőséges eszmékhez. A görög oktatási rendszer vizsgálata ennek az írásnak a keretein túllépne, azonban felmerül a kérdés, hogy ha a „hiba” nem az iskolai végzettségükben keresendő, vajon a fiatalok tájékozatlansága magyarázható-e az oktatási rendszer esetleges visszásságaival.

A párt népszerűsége a középiskolások körében komoly kihívást jelent a pedagógusok számára is. A fiatalok sokszor félelemben tartják diáktársaikat, illetve azon tanáraikat is, akik szembeszegülnek a nyíltan szélsőséges eszméket valló párttal és a fiatalok abbéli részvételével. A diákok körében tapasztalt nagy arányú népszerűséghez a párt jelentős mértékben hozzájárul aktív mozgósító tevékenységével. Az Arany Hajnal kifejezett céljának tekinti a középiskolások megnyerését, ezért szervezett látogatásokat tesznek iskolákban, sokszor felszólalnak az általuk nemzetietlennek tartott oktatás reformja érdekében, illetve a „hazaáruló” tanárok tevékenységének beszüntetését követelik. A közelmúltban például az egyik képviselőjük a parlamentben az oktatási miniszterhez intézett kérvényt ezzel kapcsolatban. A kérvényben azt az álláspontját fejtette ki, miszerint fel kéne szólítani az iskolákat, hogy élesszék fel az intézményekben a „nemzeti érzelmeket” és a tanítás a „haza, vallás, család” hármas szentsége szellemében folyjon.

Az egyetemisták körében is relatíve nagy népszerűségnek örvend az Arany Hajnal. A párt az egyetemeken szintén konzekvensen kampányol, nemrégiben egy képviselőjük arra szólította fel az egyik egyetem vezetőségét, hogy írják össze, hány külföldi diák tanul az egyes campusokon. Októberben „A fiatalok ünnepe” névvel rendeztek összejövetelt, ahol Nikos Mihaloliakos, a párt vezetője náci karlendítéssel üdvözölte a hozzávetőleg 10000 összegyűlt diákot. Ugyanezen a szombat délutánon az eseményt követően a párt támogatóinak egy csoportja bevándorló árusokra támadt.

A párt ideológiájának egyik központi és talán legszélsőségesebb eleme a nyílt holokauszttagadás, ami a képzett fiatalok körében is megjelenik. Ez volt a kiváltó oka annak az eseménynek, amit Athén egyik legnagyobb egyetemén Hagen Fleischer, egyetemi professzor szervezett, ahol holokauszt-túlélők meghívásával beszélgetésre invitálta a hallgatókat. Mindennek különös aktualitást adott, hogy Nikos Michaloliakos pár nappal az esemény előtt nyíltan tagadta a haláltáborok gázkamráinak létezését egy televíziós interjúban. Külön szót érdemel a szélsőséges párt médiareprezentációja, valamint a görög jogrendszerben a gyűlöletbeszéd és a holokauszttagadáshoz való hozzáállás kérdése. Elmondható, hogy jelenleg nem tiltja törvény a holokauszttagadást az országban, a médiában pedig szemmel láthatólag teret engednek az Arany Hajnalnak. Televíziós vitákra és beszélgetésekre is elhívják képviselőit, aminek talán a legemlékezetesebb „incidense” volt az a közfelháborodást kiváltó eset, amikor egy Arany Hajnal párti képviselő a kamerák előtt nekitámadt egy Syriza párti képviselőnőnek.

Kínálat

Most vizsgáljuk, hogy az Arany Hajnal mit ígér a fiatalok számára, és mit képes ténylegesen nyújtani nekik.

A pártban hangsúlyos szerephez jut a nyíltan agresszív, militáris jelleg. A katonai uniformissal, harcias megjelenéssel hatalmat, erőt sugároz a mozgalom, ami a fiatalok számára különösen vonzó lehet. Ez a tevékenység azonban közel sem merül ki a katonai egyenruhában és a masírozásban. A legtragikusabb következményei a párt népszerűségének a hallatlan méreteket öltő erőszakos bűncselekmények, amiknek célkeresztjében legtöbbször a bevándorlók állnak és a legtöbb esetben az Arany Hajnalhoz tartozó szimpatizánsok követik el azokat.

Ezen esetek feltérképezésére nemrégiben egy ENSZ által létrehozott szerveződés alakult, Racist Violence Recording Network elnevezéssel, ami az elmúlt években a Görögországban megszaporodó rasszista indíttatású támadásokat kívánja regisztrálni. A jelentésük megállapítja, hogy sokszor igen problematikus és kifogásolható a rendőrség és a bíróságok hozzáállása a bűnügyek feltárását illetően. Ez részben annak a következménye, hogy nagyon sokan a rendőrség szolgálatában állók közül is az Arany Hajnallal szimpatizálnak. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi választásokon azokban a régiókban, ahol rendőrségi központok, bázisok helyezkedtek el, kimutathatóan nagyobb volt az Arany Hajnalra leadott voksok aránya, mint a többi régióban.

A legtöbb esetben ezeket a támadásokat csoportosan, nagyobb társaságban követik el. A bűncselekmények kapcsán látnunk kell, hogy a fiatalok a közös ellenség megkonstruálásával, majd az azzal szembeni nyílt támadásokkal a saját csoport belső kohéziójához is hozzájárulnak, továbberősítve a közösség érzését. Az erőszak tehát, részben, mint közösségformáló erő jelenik meg ebben az esetben.

A frusztráció levezetése a bűnbaknak kikiáltott csoporttal szemben jól ismert jelenség. Az erőszak eszméje, a maszkulinitás, a fizikai erőnlét fontos az Arany Hajnal ideológiájában, a köré épülő szubkultúra is külön figyelmet fordít erre. Jelesül, országszerte működnek olyan edzőtermek, fitness klubok, amelyeket kifejezetten az Arany Hajnal szimpatizánsoknak tartanak fenn, ahova „idegeneket” nem engednek be a párthoz kötődő biztonsági őrök. Továbbá léteznek olyan militarista boltok is, ahol a katonai uniformisok összes tartozéka megtalálható: bakancsok, pólók, kesztyűk, sapkák és egyéb kiegészítők. Az egymást átfedő kapcsolatokat jól példázza, hogy Elias Panagiotaros-nak, a párt egyik prominens tagjának, saját militarista boltja van a fővárosban, ahol ezeket a „tartozékokat” megvásárolhatják a szubkultúra tagjai.

Az Arany Hajnal fiatalos arculatát is nagyban meghatározó online médiahasználat. A párt honlapja rendkívül naprakész információkat tartalmaz, és a szubkultúrához kötődő szerveződések is igen aktív online jelenlétről tesznek tanúbizonyságot. Érdekes adalékul szolgál, hogy kiemelt online aktivitás jellemzi a párthoz kötődő nőket: az Arany Hajnalt támogató nők egy csoportja külön blogot vezet, ahol a mozgalomhoz kötődő tevékenységükről számolnak be. Emellett elmondható, hogy a fiatalos profilhoz hozzájárul egyfajta zenei ízlésvilág is, amely leginkább a náci rock zene címszóval jellemezhető a mai Görögországban. A szubkulturális zenekarok közül az egyik legnépszerűbb a Pogrom nevet viseli, amely dalszövegeiben nyíltan az idegenek és bevándorlók ellen uszít. Ezt a következő dalrészlet is bizonyítja: „Rockzene az apáink földjének szól, ez a mi zenénk, nem akarunk parazitákat és idegeneket a földünkön…”. Megemlíthetnénk egy másikat is, ami az Auschwitz címet viseli és nyílt antiszemita szöveggel bír. A párt és a szubkultúra kapcsolatát a zene terén is különös összefonódások jellemzik: a Pogrom volt frontembere, Artemios Matthaiopoulos, ma parlamenti képviselő az Arany Hajnal frakciójában. Az alternatív nyilvánosság megteremtése az internet segítségével, az alternatív történelmi narratívák megjelenése a nyílt holokauszttagadással, valamint a kiépült zenei és fogyasztói szubkultúra talán valamivel érthetőbbé teszi számunkra a párt népszerűségét a fiatalok körében.

Sokan úgy értelmezik a párt sikerét, mint egy nem várt fordulatot, mint ami hirtelen jelent meg a politikai palettán. Azonban mások rávilágítanak arra a tényre, hogy egyes problémák, amiket az írásom első felében mutattam be, már régebben „megágyazták” a lehetőségét egy ilyen jellegű párt feltörekvésének. Az Arany Hajnal tehát, ahogy egy Guardian cikkben olvashatjuk, „nem csupán egy párt: mozgalom, szubkultúra, egy virulens erő, egy hálózat, ami beépült a rendőrség szervezeteibe és az igazságszolgáltatásba is.” Feltehetőleg ez a komplex rendszer nem csupán az utóbbi egy év terméke, a mozgalomnak így a „látható jelek” felbukkanása előtti előzményei vannak. Ennek feltárása azonban már egy következő írás témájául kell, hogy szolgáljon.