Így csökkent a Jobbik támogatottsága a fiatalok körében
2013 október 18. | Szerző: politicalradical
A Jobbik jelenleg futó kampányában „a fiatalok körében legnépszerűbb” pártként hirdeti magát. A kutatások szerint azonban a fiatalok legnagyobb része egyik párttal sem szimpatizál, sokan nem is szavaznának közülük. Akik pedig mégis, azok körében csökkent a Jobbik támogatottsága az elmúlt egy évben.
Ahogy a Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány konferenciáján elhangzott: stabil jellemzője a fiataloknak, hogy a legnagyobb részük egyik párttal sem szimpatizál. A pártprefernciával rendelkezők körében pedig az elmúlt egy évben átrendeződés figyelhető meg: ebben a korosztályban 2012 első félévében még vezető Jobbik népszerűsége csökken, míg a Fideszé nő.
A Tárki 2012. tavaszi felmérése szerint a Fidesz és az MSZP relatíve alacsony támogatottsággal rendelkezett a 18-29 évesek körében, fő bázisukat az idősebb korosztályok adták és adják máig: az MSZP a 60 év fölöttiek, a Fidesz a 40-49 évesek körében a leginkább támogatott (bár a Fidesz támogatóinak korfája a legegyenletesebb). A Jobbik és az LMP ezzel szemben relatíve erős volt ekkor a 18-29 éves korosztály körében.
A 2013. júniusi Tárki adatbázison végzett számításaink azonban már más képet mutatnak. A kormánypárt támogatottsága lényegében megegyezik a 25 év alattiak és az ennél idősebbek körében. A Jobbik – bár a szimpatizánsainak átlagéletkora még mindig a legalacsonyabb – támogatottsága már jóval elmarad a Fideszétől. A fiatalok körében mért második helyét viszont stabilan tartja az MSZP, az Együtt-PM és az LMP előtt.
A változásokat tekintve nem meglepő, hogy a Jobbik 2013 őszén kifejezetten a fiataloknak szóló országos kampányt indított óriásplakátokon és citylightokon. Ez utóbbiakat elsősorban Budapest belvárosában helyezték el, tehát ott, ahol a Jobbik támogatottsága az átlagosnál lényegesen alacsonyabb. Ezekkel az üzenetekkel a párt célja egyfajta nemzedéki pártként való megjelenés, ezáltal pedig az elpártolt fiatal szavazók visszaszerzése.
Nem túl népszerű a Jobbik a határon túl
2013 július 19. | Szerző: politicalradical
A külhoni állampolgárokra kiterjesztett szavazati jog kapcsán egyre több felmérés készül a határon túli magyarok magyarországi pártokkal kapcsolatos preferenciáiról. A kutatások alapján úgy tűnik, az önmagát sokszor a határon túliak szószólójának feltüntető Jobbik – az általános vélekedéssel szemben – nem örvend túl nagy népszerűségnek ebben a választói körben.
Az elmúlt években a Jobbik olyan szimpatizánsi hálózatot igyekezett kialakítani a szomszédos országokban, amelynek segítségével képessé válik a határon túli magyar szavazók körében is kampányolni és jelentős politikai támogatottságot szerezni. Úgy tűnik azonban, hogy a párt próbálkozásai eddig kevés sikerrel jártak. A felmérések szerint a Jobbik nem rendelkezik komolyabb méretű támogatói táborral a határon túl, még akkor sem, ha azt feltételezzük, hogy néhány százaléknyi válaszadó eltitkolja a párt iránti szimpátiáját.
A legutóbbi Erdélyben végzett nyilvános kutatásból az derült ki: a szavazásra jogosultak 34,6 százaléka a Fideszre, 3,6 százaléka az MSZP-re, 1,3 százaléka a Jobbikra, 0,3 százalék az LMP-re, 0,4 százalék független jelöltre voksolna, 33 százalék nem tudja, 27 százalék pedig biztosan nem szavazna. A pártválasztók körében 3 százalékon áll a párt. A Political Capital és a kolozsvári Kvantum Research 2011-es felmérése pedig azt mutatta, hogy a biztos szavazó pártválasztók körében szerény 4,5 százalékot mondhatott magáénak a Jobbik. Mindez azt jelenti, hogy Erdélyben még az MSZP is stabilan megelőzi a szélsőjobboldali párt támogatottságát.
A szlovákiai magyarok közül eleve kevesebben veszik fel a magyar állampolgárságot, így kevesebben is szavaznak majd. A biztosan szavazó pártválasztók körében 47 százaléka a Fidesz, 41 százaléka pedig a balközép ellenzéki pártok egyikét jelölte meg válaszként; a Jobbikot ehhez képest mindössze 11 százalék preferálná.
A Jobbik leginkább a vajdasági szavazók körében mért népszerűségére hivatkozhat, hiszen itt a Fidesz után a második legtámogatottabb párt. Igaz, a 13 százalék várhatóan nem jelent majd túl sok szavazatot az alacsony szavazási hajlandóság mellett. Ráadásul maga a felmérés is gyanús, mivel az eredetileg a Magyar Nemzet által hivatkozott kutatásnak nem ismert a forrása és a készítője.
Lejtőn a Jobbik támogatottsága
2013 február 11. | Szerző: Political Radical
Nem túl kedvező helyzetben vág neki a Jobbik a választások előtti utolsó esztendőnek. A közvélemény-kutatások átlagát tekintve ugyanis hónapok óta csökken a párt támogatottsága, és ez a trend a januári felmérések szerint is folytatódott. Ugyanakkor a Jobbik körüli botrányok korántsem okoztak olyan nagy népszerűségvesztést, mint arra sokan számítottak.
A Jobbik támogatottságát illetően a négy nagy közvélemény-kutató intézet havi mérései között a tavalyi év elején és végén nagyobb eltérések mutatkoztak, míg 2012 középső időszakában közel egyforma adatokat publikáltak. A párt esetében rendszerint a Medián méri a legnagyobb, az Ipsos pedig a legkisebb támogatottságot, míg a Századvég és a Tárki hasonló eredményeket közöl. A négy intézet adatainak átlaga az első 7 hónap folyamán folyamatosan a 10-11 százalékos sávban stabilizálódott. Augusztustól kezdődően először mindegyik intézet a Jobbik népszerűségének 1-3 százalékpontos visszaesését mérte, az év utolsó hónapjaiban azonban eltérő eredményeket közöltek a kutatók: míg a Századvég és a Tárki a támogatottság stabilizálódását regisztrálta (a 9 százalékos szinten), addig a Medián erősödést (novemberben 11 százalékot), a Szonda-Ipsos viszont további gyengülést mért (decemberben az éves minimumot, 6 százalékot).
2012 folyamán tehát a pártot érintő külső és belső viták csak kis mértékben csökkentették a párt szimpatizánsainak számát (átlagosan 10-ről 9 százalékra). Ugyanakkor az intézetek viszonylag tág intervallumban (6-11 százalék között november és december folyamán) mérték a szélsőjobboldali erő támogatottságát, ami egyrészt a Jobbik szavazóinak elbizonytalanodására utal, másrészt megnehezíti a párt tényleges bázisának becslését.
Januárban folytatódott a Jobbik szavazóinak lassú elbizonytalanodása és lemorzsolódása. Az összes választókorú körében már csupán 6-9 százalékot mérnek esetükben. Ez nyugtalanságot kelt a pártvezetésben és egyre radikálisabb rendpárti, főként cigányellenes akciókra és kezdeményezésekre készteti őket.
A Jobbik a közelmúltban indított kampányaival és népszavazási kezdeményezésével hosszú távú trendet igyekszik megfordítani, nincs azonban könnyű helyzetben, a további növekedési lehetőségei pedig kérdésesek. Nem pusztán a párt körüli botrányos ügyek és a túlságosan erős jobbszélre húzódás miatt, hanem azért is, mert a Fidesz továbbra is igyekszik lefoglalni a tőle jobbra lévő párt témáit (pl. Bayer-ügy), és így versenybe száll azért a választói csoportért, amely a Jobbik és a kormánypárt között hezitálhat. Önmagában ezzel a Fidesz valószínűleg nem lesz képes meggyengíteni a Jobbikot, de a növekedési lehetőségeit megakaszthatja – igaz annak árán, hogy a szélsőséges társadalmi nézetek és eszmék így még tovább erősödhetnek.
Political Radical
A Political Capital szakértőinek és vendégszerzőinek tematikus blogja a társadalmi, politikai szélsőségekről
és az összeesküvés-elméletekről.
PARTNEREK
Ki tehet Toroczkai ásotthalmi győzelméről?
2013 december 18. | Szerző: politicalradical
Gyöngyöspata, Tiszavasvári, Kosd, Monorierdő, Tuzsér, Békésszentandrás, Hegyháthodász, Hencida, Kemenessömjén és Martonfa után Ásotthalom is Jobbik-támogatású polgármesterrel büszkélkedhet, miután Toroczkai László, a párt Csongrád megyei képviselője, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke nyerte a vasárnap megtartott választást. Az ügy pikantériája, hogy sajtóértesülések szerint Toroczkait támogatták a helyi „baloldaliak”, legalábbis a Demokratikus Koalíció egy – hamarosan kizárandó – helyi tagja így nyilatkozott korábban a Magyar Narancsnak, majd az Egyenes beszédnek. Ezek után nem csoda, hogy a választást követően rögtön előkerült a hazai közbeszéd szélsőjobboldallal kapcsolatos szokásos és tökéletesen félrevezető kérdésfeltevése, a radikálisok előretörésért viselt politikai felelősség firtatása. A konkrét esetben ez így hangzik: a baloldal tehet-e arról, hogy Toroczkai László választották Ásotthalom polgármesterévé?
Ennek a túlzottan leegyszerűsítő kérdésfeltevésnek – ahogyan azt már évekkel ezelőtt megírtuk – több káros következménye is van a szélsőjobboldalról való közgondolkodást illetően. Az első, hogy a régóta meglehetősen önjáró szélsőjobboldal nem látszik önállónak, mivel a baloldal a jobboldalhoz, a jobboldal pedig a baloldalhoz köti a szélsőségeseket. A második, hogy több ponton is gátolja a szélsőjobboldali politika tartalmának, helyi működésének feltárását, mivel ebben a kontextusban csak az válik érdekessé, hogy ki hogyan viszonyul a szélsőjobbhoz (ami persze nem elhanyagolható szempont, de korántsem elegendő). A harmadik következmény pedig az, hogy a szélsőjobboldallal szemben alkalmazott politikai érvelés egyik oldalon sem nevezhető működőképesnek, mivel ténylegesen nem a szélsőjobboldalra vonatkozik, hanem elsődlegesen a bal- és a jobboldal egymással szemben kialakított politikai stratégiájának felel meg. Ezeknek a téves politikai stratégiáknak pedig nyertese a szélsőjobboldal, hiszen többek között erre hivatkozva mondhatja Toroczkai: „Ásotthalmon az embereket nem érdekli az országos pártpolitika, a pártok acsarkodása”.
Ha az Ásotthalmon történtekért van felelőssége a nagyobb politikai erőknek, akkor az az, hogy még mindig ott tartanak, hogy a szélsőségesek minden egyes pozíciószerzéséért kizárólag egymást hibáztatják, miközben magára a szélsőjobboldalra nem fordítanak kellő figyelmet. Pedig észre kellett venni Toroczkai gazdasági terjeszkedését és jól működő kormány- és politikaellenes populizmusát a településen. Észre kellett volna venni, hogy a Jobbik nemcsak az ország északkeleti megyéiben és nem pusztán a szegényebb, romák által sűrűn lakott településeken képes egy-egy jó választási szereplésre.
Végső soron, hogy mennyire nincs értelme a tényleges okok feltárást elfedő felelősségkeresésének (vö. „acsarkodás”), azt jól mutatja maga a választási eredmény is. Ásotthalmon ugyanis 1264-en mentek el szavazni (ami alig kisebb részvétel, mint 2010-ben) és ebből 904-en szavaztak Toroczkai Lászlóra. Nem nagy merészség tehát kijelenteni, hogy a győzelem a néhány helyi DK-ba átlépett volt szocialista nélkül is megszületett volna. De ez már nem nagyon foglalkoztat senkit, még magát az ügyben megtámadott DK-t sem, hiszen annak szóvivője mindennek kapcsán arra a végső következtetésre jutott, hogy az MSZP-DK-Együtt-PM triónak „le kell ülni tárgyalni a teljes és országos szintű összefogás érdekében”. Pedig, ha valamilyen országos szinten is értelmezhető tanulságot keresünk, akkor Ásotthalom példája inkább azt mutatja, hogy amíg a baloldal „az összefogás” üres lózungjának ismételgetésén túl nem képes határozott érzelmi és ideológiai kötődést is teremető politikai teljesítményre (beleértve a radikálisokkal szembeni politizálást) , addig a Fidesznek jobban kell tartania a szélsőjobbtól, mint a baloldaltól.
Oldal ajánlása emailben
X